Október – 2. hónap
Már jócskán október közepén jártunk, de az egyetem még
mindig nem kezdődött el. Azt hiszem magunkban mindannyian egyre gondoltunk:
bőven elég lett volna októberben kiutazni. A „Go back next week”-ek és az
„After Byram”-ok között az idő végtelennek tűnt. Mivel török tudás híján
nehezen boldogultunk a nagyvárosban, leginkább a kanapébasüppedés tette ki a
napjaink nagy részét. Legalább megtanultam főzni. Jól főzni. Utazni nem igazán
tudtunk, mivel az ösztöndíjunk még nem érkezett meg, a kis iparvároskában pedig
nem volt túl sok látnivaló. Amúgy is a Byram miatt kihalt volt minden. Olyan ez
nekik, mint nálunk a karácsony, csak egy egész hétig tart. A diákok hazautaznak
a szüleikhez, összegyűl a rokonság, 1-2 tehenet feláldoznak az utcán, nagy a
vigadalom ilyenkor. Az egyetem is üres, megvárják a Byram végét, majd komótosan
hazaszállingóznak 1-2 héttel később. Ráérnek, nem sietnek ők sehová.
Egy kicsit az oktatásról, az
órákról, ahogyan a saját és a többiek tapasztalataiból összemazsoláztam: az órák
mindössze 50 percesek (jobb esetben), amit igen nehezen bírnak így is
egy helyben végigülni. Mókás látni, hogy alig várják, hogy „kicsöngessenek”, mint
a középiskolában, és már izegnek-mozognak, hangosan beszélgetnek 10 perccel a
vége előtt. De még mókásabb, hogy a tanárok is ezt csinálják. Tényleg. Eddig
1-2 kivétellel minden órának úgy lett vége, hogy vagy elfáradt a tanár, vagy
nagyon sürgősen meg kellett inni már azt a teát, vagy egyszerűen elunta magát,
felállt és elment. Talán az órák kezdete még ennél is mókásabb, ugyanis, nem
egyszer fordult elő, hogyha azt akartuk, hogy elkezdődjön, meg kellett keresni
a tanárt az irodájában és külön megkérni, hogy jöjjön és tartson órát, jó
lenne, ha már elkezdődne. Ha szerencsénk volt, akkor 20-30 perces késéssel
befáradt, ha nem, akkor egyszerűen nem lett megtartva. És így teltek a hetek.
Bementünk, és vagy volt óra, vagy nem. Vagy végig tartotta, vagy nem. Attól
függött, milyen kedve volt neki és milyen a diákoknak. A prezentációt tartó
diákok kalapból húzós módszerrel kerültek kiválasztásra, és a maximum átlagosan
5 diából álló wikipédiából kimásolt anyagot mondatról mondatra felolvasták.
Megjegyzem, harmad-, negyedéves egyetemistákról beszélek. Ha esetleg kaptunk
„házi feladatot”, az sem volt több mint 5-6 oldal, ami olykor közfelháborodást
eredményezett. Szomorú volt azzal szembesülni továbbá, hogy amikor a tanár
kihívott pár diákot a térképhez, hogy sorolják fel a szomszédos országokat, sajnos
mindegyikük megbukott. A Business English névre keresztelt tárgynak igen csak
nyomokban volt köze a business-hez. Leginkább, csak a neve miatt. Hangos
felolvasás volt ugyanis gondosan összeválogatott nagyvilági hírekből,
bekezdésről bekezdésre, melyek nem kerültek feldolgozásra, ha pedig mégis,
akkor is kizárólag törökül. Meglepetésemre, általában az órák kezdetén el
kellett mesélniük, hogy mi történt velük a héten. Angolul! A színvonal pedig:
általános iskola, negyedik-ötödik osztály. Hozzáteszem, itt is negyedéves
nemzetközi tanulmányok szakos hallgatókról volt szó. Egyszer megkérdeztem egy
lányt, aki úgy-ahogy ki tudta fejezni magát angolul, hogy hol tanulta. Azt
mondta, hogy lehet jelentkezni egy „felkészítő évre”, ahol elvileg angolul
folynak az órák. Mikor visszakérdeztem, hogy miért csak elvileg, azt
válaszolta, hogy kizárólag törökül tanulnak az egyéves angol felkészítő
képzésen. Egy kellemes kis történettel zárnám az oktatás színvonalának
ecsetelését, bár tudnám még folytatni sok oldalon keresztül. Felmerült ugyanis,
hogy ha már ők nem fognak angolul megszólalni, hálásak lennénk, ha indítanának
számunkra török nyelvtanfolyamot az egyetem keretein belül. Ez ugyanis a
tavaszi félévesek számára garantált, nekünk miért ne lehetne. Összegyűlt egy
kis tanács ennek a problémának a megvitatására, melyen az összes erasmusos
diák, a dékán, a nemzetközi iroda vezetője, valamint az Erasmus koordinátorok
is részt vettek. Megkértem az egyik magyar lányt, aki tudott törökül, hogy
fordítsa le nekem, hogy hol járnak a megoldásban, a tanácskozás pedig arról
ment, hogy járjon-e nekünk ingyen tea az egyetemi óráink alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése