2014. október 17., péntek

Törökország: az elitegyetem, ahol nem beszélnek angolul

Törökországi tartózkodásom hihetetlen kalandjai, avagy hogyan maradj életben a logika jelenlétének leghalványabb jele nélkül…

Már önmagában az az elhatározás, hogy szőke hajú-kék szemű európai lányként jelentkezzek az ERASMUS program keretein belül Törökországba, nem tűnt egy túl logikus, jól átgondolt lépésnek, de nagyon tetszettek a kurzusok, amiket lehetett választani a saját karomon belül, úgyhogy gondoltam egy merészet, és belevágtam. Igen, mondhatjuk, hogy meggondolatlan döntés volt és így jártam, ettől függetlenül muszáj megosztanom az utókorral a hibámból fakadó tapasztalataimat, hátha valakinek megkönnyítem ezzel az életét a későbbiekben. Ki tudja.


Sajnos, még a nyáron, a jelentkezés és a regisztráció alatt fellépett problémák elültettek bennem némi kételyt az egyetem normális működésével kapcsolatban, de eldöntöttem, nem volt mit tenni. Az történt ugyanis, hogy az előzetesen felajánlott és megígért angol kurzusokból egyet sem indítottak el. Amit kiutazásom előtt kb. három héttel tudtam meg, azt is véletlenül. De mégiscsak Erasmus, mégiscsak egy életre szóló tapasztalat, kapcsolatok ugyebár. Számítottam a kultúrsokkra, nem ért meglepetés.

Az egyetemen egy kezemen meg tudtam számolni az „angolul beszélő” professzorokat – itt az angoltudásba belevettem azokat is, akik általános iskolás szinten ki tudták nagy nehezen fejezni magukat (többek közt a saját koordinátorom a kommunikáció- és médiatudomány karon). A diákokon meg sem lepődtem. Mint később kiderült, többek között azért is törölték el azt a pár angol kurzust, mivel a diákok lázadtak az angol nyelvű órák ellen, mondván, hogy az ottani ESN Club tagjain kívül senki, és nem túlzom, tényleg senki nem beszélte a nyelvet. Az egyetem több mint 50.000 hallgatót számol, és a nevesebbek közé tartozik Törökországban…

(Az írást Kucsera Lilla küldte Isztambulból, köszönjük szépen)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése